Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nap, mint nap Zámbó Sanyi bácsival dolgozhatok együtt, aki 74 évesen is olyan szenvedéllyel és tűzzel tanítgatja a fiatal játékosokat, mint ahogyan korábban az edzőpályánktól néhány métere lévő Stadionban rúgta a gólokat, szórta a gólpasszokat. Jelenléte az edzéseken nemcsak a játékosoknak, hanem nekünk, edzőknek is hatalmas élmény, hiszen megannyi felejthetetlen mérkőzéssel a háta mögött felbecsülhetetlen mértékű tapasztalattal rendelkezik.

Adva van tehát egy igazi legenda, egy zseni, egy tökéletes technikai tudással rendelkező, rendkívül gyors, vérbeli futballista. Korának világklasszis játékosa, aki mindent tud a fociról. Sokak számára talán érdekes, de számomra egyáltalán nem meglepő módon, Sanyi bácsi legtöbbször elhangzó tanítása a játékosok felé a következő:

“Emeld fel a sérót!”

Vagyis: emeld fel a fejed, nézz körbe! Ebben az egy mondatban pedig benne van minden, ami Sanyi bácsit világklasszis játékossá tette.

Hiszem, hogy a múlt, a jelen és a jövő a gondolkodó, intelligens játékosoké. Azoké, akik technikai és fizikális képességeiket egyaránt megfelelően tudják használni adott taktikai környezetben. Tudják mikor, merre kell átvenni vagy passzolni a labdát. Tudják mikor, hova kell futni. Ennek pedig alapfeltétele a gondolkodás.

A gondolkodás alapfeltétele pedig a fociban az információgyűjtés – azaz az észlelés, tájékozódás.

Amíg Sanyi bácsinak a “séró” felemelése ösztönös, magától értetődő, addig a mai játékosoknál ez sajnos komoly hiányosság. Sanyi bácsinak ugyanis kis korában a nagyobbakkal focizva folyamatosan az “életéért” kellett játszania: forgatni kellett a fejét, mert ha nem játszott elég gyorsan, akkor a nagyobb fiúk úgy odaléptek, hogy hazáig repült a labdával (de inkább labda nélkül), és legközelebb nem vették be a csapatba. Így öntudatlanul is kialakult a fejforgatás és a tájékozódás képessége.

Amit egyébként a West Hamnél és Angliában általánosságban úgy mondanak, hogy “Check your shoulder!”, Németországban pedig “szkennelésnek” neveznek. Az sem véletlen, hogy Dárdai Pál mennyire hangsúlyozza a nyitott állás fontosságát, mely nagyban megkönnyíti a tájékozódást.

Ebben a témakörben egyébként a Nagykeró blog készített egy remek videót, amiben a tájékozódás fontosságát mutatják be szemléletes példákkal. A játékosaimnak is megmutattam, nagyon tanulságos:

Na de, ilyen egyszerű ez? Csak rá kell venni a játékosokat, hogy nézzenek körbe? Nem egészen! Hiszen ne feledjük: a pályán ez nem olyan egyszerű! Játék közben folyamatosan tájékozódni és információt gyűjteni rendkívül nehéz, hiszen egy játékosnak ahhoz, hogy jó döntést hozzon, néznie kell:

• a labdát
• a csapattársakat
• az ellenfél játékosait
• az üres területeket.

Mindezt pedig úgy, hogy az ellenfél ott liheg a játékos nyakában, közben pedig neki futnia, passzolnia kell, vagy épp át kell vennie a labdát – embert próbáló feladat. Nem is véletlen, hogy csak a legjobb játékosok képesek mindezeket egyszerre a legmagasabb szinten végrehajtani.

Sokszor hallottam a fel nem nézésre magyarázatként, hogy amíg egy játékos technikailag nem elég képzett, addig nem fogja tudni a tekintetét felemelni a labdáról. Ez részben igaz, de szerintem csak kis részben. Véleményem szerint azonban elsősorban a futballista agy hiánya okozza azt, hogy egy játékos nem tud megfelelő módon tájékozódni játék közben, azaz:

a játékos idegrendszere nem mindig alkalmas arra, hogy a szükséges információmennyiséget elég gyorsan feldolgozza, és aztán a feldolgozott információ alapján megfelelően cselekedni tudjon.

Vagyis sokszor nem alakul ki az a fajta idegpálya hálózat, ami arra tenné alkalmassá az agyat, hogy a futball dinamikusan változó környezetében elég gyorsan tudja az információt feldolgozni és annak alapján megfelelően cselekedjen.

A hangsúly pedig: az ELÉG GYORSAN-on van.

Erről a témáról egyébként az alábbi videóban beszélek rövidebben. Hosszabban pedig a következő bejegyzésemben írok majd…

 

Borítókép: https://www.lokal.hu/2017-02-a-buszbaleset-aldozatainak-segitettek-a-sztarok/