“Emeld fel a sérót” II.
A gondolkodó játékos és a mielin: borostyán vagy tölgyfa?
Hat évvel ezelőtt olvastam két könyvet, ami nagyban meghatározta az edzésmódszerekkel és a tehetség témakörével kapcsolatos gondolkodásomat. Mindkét könyv azt a kérdéskört járja körül, hogy a kiemelkedő teljesítmény főként velünk született képességeinkből fakad-e, vagy inkább a megfelelő edzés, a kemény munka gyümölcse. Mindkét szerző rengeteg tanulságos példát mutat be a művészetek és a sport területéről – külön öröm, hogy a brazil futsalnak ez utóbbi témakörön belül is kiemelt szerep jut.
A könyveket olvasva találkoztam először a labdarúgással kapcsolatban a mielin fogalmával és a mielinizáció jelentőségével. Másodjára 2 évvel ezelőtt jöttek szembe velem ezek a kifejezések foci témakörében: Londonban, az egyik edzőképző tanfolyamon.
“Form Follows Function”
A modern építészet híres alapelve a “Form Follows Function”, vagyis egy épület vagy egy tárgy formája elsősorban a funkciónak kell, hogy megfeleljen.
A “forma a funkcióból következik” alapelv azonban nem csak az építészetben állja meg a helyét, hanem az emberi testnél is markánsan megfigyelhető. Hiszen gondoljunk csak bele, ahogy testünk szinte minden területen képes alkalmazkodni és megváltozni; például – hogy a témánál maradjunk – a sport hatására:
- a test izmai, ízületei alkalmazkodnak az adott sport követelményeihez: klasszikus példa a térd és a boka speciális terhelése miatt a labdarúgók esetében kialakuló „Ó” láb.
- még az agyunk is követi a funkció kívánalmait: a kéz és láb reprezentációs területei megnövekednek nagyobb használat hatására
- de a forma funkcióhoz alakulása belső szerveinknél is megfigyelhető: az úgynevezett sportszív pontosan azért alakul ki, hogy kiszolgálja a sportoló test vérellátását
És ahol a modern építészet találkozik a gondolkodó játékossal: az idegrendszer és az idegpályák is alkalmazkodnak a funkcionalitás követelményeihez! Egyáltalán nem mindegy tehát mihez kell alkalmazkodnia idegrendszerünknek, vagyis milyen edzésingereket biztosítunk a fiatal játékosoknak. Ezzel pedig el is értünk a fő témánkhoz: a mielinhez.
Mi is az a mielin?
A mielin lényegében egy “szigetelőanyag”, ami az idegrostokat veszi körül. Minden emberi készség, képesség alapja lényegében idegrostok láncolatán keresztülfutó inger minősége. A mielin legfontosabb funkciója ezen idegrostok szigetelése, úgy, ahogy egy elektromos kábel esetében a rézszálat körülveszi a gumiszigetelés. Ez a szigetelés pedig arra szolgál, hogy gyorsabb és erősebb legyen a kábelben futó jel, és megakadályozza a jel „elszivárgását” a vezetékből. Amikor a megfelelő idegpályákat megfelelő impulzussal aktiváljuk, akkor egy újabb mielin réteg kerül a pályák köré; és minden egyes új réteggel stabilabb és gyorsabb lesz az inger továbbítása – ezáltal pedig képességeink is magasabb szintre emelkednek.1
A „mielinizáció”2 folyamata pedig lényegében a megfelelő idegpályák megfelelő szigetelése, stabilizálása. Ez a folyamat egy sportoló esetében a megfelelő típusú és mennyiségű edzés, ezáltal a megfelelő idegpályák fejlesztését jelenti.
Mivel a forma itt is a funkciót követi, ezért döntő jelentőségű, hogy milyen idegpálya hálózat alakul ki a játékosainknál: hiszen a különböző igénybevételhez más fajta idegpályák erősítésére van szükségük (erről bővebben a nyílt és a zárt készségű sportágakhoz kapcsolódó edzésmódszereknél olvashatsz, itt)
Képzeljük csak el mi történik egy labdarúgó idegrendszerében, amint a pályán az ellenfél védelmén próbál áttörni!
Az ideális labdarúgó idegpályái gyorsak és változatosak, folyamatosan alkalmazkodva reagálnak a felbukkanó akadályokra (pl: védő), és képesek számtalan lehetséges válaszreakciót biztosítani egy helyzetben: most ezt, ezt és ezt; aztán pedig azt. Gyorsaság és rugalmasság – a labdarúgók számára ez a minden!
Minél gyorsabb és rugalmasabb az idegrendszer, annál több akadállyal tud szembenézni egy játékos, következésképpen annál jobb labdarúgó lesz.
Egy labdarúgó idegpálya hálózatát leginkább egy hatalmas borostyánhoz lehetne hasonlítani, ahol egymással kapcsolatban lévő, egymásba fonódó ágak és hajtások képesek biztosítani az információ gyors feldolgozását és a megfelelő válaszreakció biztosítását.3
Ezzel ellentétben egy atlétának vagy egy tornásznak (azaz egy zárt készségű sportot űző sportolónak) egészen másféle típusú kihívásoknak kell megfelelnie. Következetesség és állandóság a legfontosabb jellemzők; precizitás és stabilitás: mindezek szükségesek ahhoz, hogy ezek a sportolók képesek legyenek újra és újra egy ideális mozdulat minél tökéletesebb végrehajtására. Nekik nem egy kusza borostyánhálózatra van szükségük, hanem stabil alapokra, ahonnan aztán fokozatosan léphetnek előre az összetettebb mozgásformákig.
Így egy atléta vagy tornász idegpálya hálózata sokkal inkább egy tölgyfához hasonlítható: a technikai kivitelezés szilárd törzse, amelyből aztán bonyolultabb mozgásminták, mint ágak nőnek ki.4
“Emeld fel a sérót”
Egyszer José Mourinhot megkérdezték, hogy miért nem játszik az egyik tehetségesnek titulált játékosa a nagy csapatok ellen. Erre ő a következőt válaszolta:
“én is nagyon jó játékos vagyok, ha nem kell nyomás ellen játszanom“
Az a tapasztalatom, hogy amikor egy játékos nem tud nyomás alatt játszani, az legtöbbször nem a technikai hiányosságok, hanem a nem megfelelő idegpálya hálózat miatt van: a játékos nem képes azon a játéksebességen az információ feldolgozására és a helyes kivitelezésre.
Az a tapasztalatom, hogy amikor egy játékos nem néz fel a labdáról, az legtöbbször nem a technikai hiányosságok, hanem a nem megfelelő idegpálya hálózat miatt van: egyszerűen nem képes a tekintetét elemelve a labdáról információt begyűjteni és aztán még visszanézni rá, hogy kivitelezze az akciót.
Az a tapasztalatom, hogy amikor egy játékos első érintése nem a megfelelő irányba történik a pályán, az legtöbbször nem a technikai hiányosságok, hanem a nem megfelelő idegpálya hálózat miatt van: nem képes elég gyorsan észlelni az ellenfelek és saját társak helyzetét, így nem is tudja a megfelelő területbe átvenni a labdát.
Épp ezért hiszem, hogy kisebb korban a labdaérintések száma, mint az edzések minőségét elsősorban meghatározó mérőszám nem elegendő. A sok “egy labda egy játékos” típusú edzésfeladat és a szeparált technikai elem gyakorlása épphogy nem a borostyán típust erősítik. Nem arról van szó, hogy nem kell technikai elemeket külön gyakorolni, csak a képzésünk és edzésmódszereink még mindig eltolódnak ebbe az iránya a globális képzés, és a komplex edzésgyakorlatok helyett.
Ez azért kardinális kérdés, mert a mielinizáció folyamata 12 éves korra nagyrészt befejeződik: így az ez idő alatt biztosított edzésinger milyensége, az alkalmazott edzésmódszerek döntősen befolyásolják egy játékos idegpálya hálózatának kialakulását – ezáltal pedig később a gondolkodási és döntéshozatali minőségét.
Borostyán vagy tölgyfa?