Futball | Szenvedély | Itthon

Egy hónappal ezelőtt egy kora tavaszi délután beültem egy kávéra a Kálvin tér melletti Zappába. Mivel még hűvösre járt az idő, ezért volt klubom, a West Ham United címerével díszített téli kabátom volt rajtam, amit Londonban szerzett értékes tapasztalatoknak és felejthetetlen élményeknek hála azonban azóta is büszkén hordok.

Már éppen hazafelé vettem volna az irányt, leakasztottam szeretett kabátomat a fogasról, mikor az egyik sarokban üldögélő társaság egyik tagja angolul megszólított:

– Végre valakin látom a kalapácsos címert, úgy látom itt valakinek jó ízlése van!

 Elképzelheti a kedves olvasó a döbbenetemet és a meglepettségemet, hogy a nyolcadik kerületben valaki épp a West Ham miatt szólít le.

– Ha jól sejtem, egy West Ham szurkolóhoz van szerencsém. Hétvégén újabb győzelem, úgy néz ki elindult felfelé a csapat! – válaszoltam szinte magától értetődő természetességgel.

Szó szót követett, és azon vettem észre magam, hogy úgy beszélgetek ezzel az idegen angol férfival Budapesten, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ott, akkor ugyanazt a szenvedélyt éreztem, mint az Angliában töltött egy év során nap, mint nap.

Ahogy másfél évvel ezelőtt, kiköltözésemkor reméltem, testközelből megtapasztaltam milyen az igazi futballszenvedély a labdarúgás őshazájában. Egy olyan futballkultúra közegében élhettem, amiről előtte csak álmodozni mertem. Rengeteg olyan dolog történt velem a Londonban eltöltött egy év alatt, ami óriási hatással volt rám. Volt, ami megerősítette a futballról alkotott filozófiám, és volt, ami teljesen megváltoztatta a látásmódomat. Volt, amiben fejlődni tudtam, és volt, ami rádöbbentett arra, mennyit kell még tanulnom.

Egy azonban biztos: rengeteget tanultam, és rengeteg élménnyel gazdagodtam.

Így újra tollat ragadtam, hogy megosszam a kedves olvasókkal miért tértem haza, mi történt velem a hazaérkezés óta; valamint leírjam ma mit jelent számomra a Futball-szenvedély és bemutassam szakmailag miben nyertem megerősítést, illetve miben változott a nézőpontom.