Elöljáróban rögtön egy bocsánatkéréssel kell kezdenem legújabb bejegyzésemet, hiszen egy ideje már nem jelentkeztem, hiszen a szezonvégi teendőim a vártnál több elfoglaltsággal jártak. Viszont ha már szezonvége, (mely egyben az első Angliában töltött teljes szezonom lezárását is jelenti egyszersmind), mi másról lehetne szó, mint az itteni utánpótlás versenyeztetés rendszeréről.

Az utánpótlás versenyeztetés témaköre amúgy is sok vita alapját képezi, hiszen számos kérdést vet fel:

• hány éves kortól legyen bajnoki rendszer?
• az egyes korosztályokban hány fős csapatok játszanak?
• milyen méretű pályán játsszanak egymás ellen az egyes korosztályok csapatai?
• hány csapatos legyen a bajnokság?

Éppen ezért Magyarországon mindig aktuális téma a versenyeztetés, a lebonyolítás kérdése, olyannyira, hogy nem is emlékszem olyan Magyarországon töltött szezonomra, amikor ne szervezték volna át nyáron kisebb, de jellemzően inkább nagyobb mértékben a versenyeztetési rendszert, amire egyébként idén is számítani lehet a nagyobb korosztályok esetében, ráadásul nem is kis mértékben.

Ahogy a mondás is tartja: ahány ház, annyi szokás. Nos, én most az angol rendszert fogom bemutatni, melyről egyébként egy szóval sem állítom, hogy jobb lenne, mint a hazai, de egy biztos: én nagyon élvezem!

Akadémia előkészítő csapatok

Angliában hivatalosan U9-től kezdődik az akadémiai képzés. Ez azt jelenti, hogy a kilencévesnél fiatalabb játékosokkal még semmilyen szerződést nem lehet kötni, hiszen főként grassroots jelleggel zajlik a képzés. Ettől függetlenül a nagy klubok már ebben a korban elkezdik a játékosok kiválasztását, de ilyenkor még nagyobb létszámmal működnek csapatok, nagyobb bázissal, és az U7 korszak végén, de inkább U8-ra alakul ki az mag, akik majd a későbbi első éves akadémiai csapatot, az U9-et fogják alkotni. Ezek az akadémiai előkészítő csapatok heti 1 mérkőzést játszanak, általában pénteken, vagy szombaton.

Mondanom sem kell, hogy országszerte rengeteg kis klub van, ahol a játékosok heti 1-2 edzésen vesznek részt és 1 mérkőzést játszanak, ami jellegzetesen vasárnapra esik. A vasárnapi mérkőzéseknek egyébként itt a szigetországban főleg a grassrootsban nagy hagyománya van, az ún. „Sunday League Football” errefelé fogalomnak számít.

U9-U14 (+ U15)

Nem, ez nem egy matematikai egyenlet akar lenni, hanem az U9 és U14 korosztályok versenyeztetési rendszerét szeretném ebben a bekezdésben leírni, a végén kitérve az U15-ös korosztály speciális helyzetével.

Szóval a 9 és 14 év közötti korosztályok alkotják a Foundation Phase-t. Lényeges, hogy ezek a korosztályok minden vasárnap mérkőzést játszanak, ez itt teljesen természetes. A csapatok egy időben játszanak, általában 11-től, a következő rendszerben: az aktuális ellenféllel előre megbeszélve a páros csapatok otthon, míg a páratlan csapatok idegenben játszanak, és fordítva. Így például a legutóbbi Arsenal elleni párharcban idegenben szerepelt az U9, U11 és U13, valamint otthon az U10, U12 és U14-es csapatunk.

A mérkőzések időtartama minden korosztálynál 4×20 perc. Személy szerint nagyon szeretem ezt a lebonyolítási rendszert, elégendő játékidőt biztosít, valamint lehetőség van a meccsek közben értékelni és megbeszélni az esetleges hibákat, játékelemeket a játékosokkal.

Másik érdekesség, hogy a játékosok pályán töltött idejének növelése érdekében az U9, U10 és U11-nél a korosztály két csapatra van bontva, amelyek egyszerre játszanak az ellenfél két csapata ellen. Így mindenki sok időt tölt a pályán, maximum 1-2 cserejátékos van, de olyan is előfordult, hogy csere nélkül játszották le a csapatok a 80 percet. Ha betegség miatt nincs elég játékos a két csapat kiállításához, akkor a kisebb korosztályokból töltik fel a csapatokat.

Ezeknél a korosztályoknál a pályaméret és a játékosok létszáma az aktuális házigazda döntésétől függ. Ami tényleg azt jelenti, hogy ez klubonként változó. Az U9 általában 6+1-ben, az U10 6+1-ben vagy 7+1-ben, az U11 pedig legtöbbször 8+1-ben játssza a mérkőzéseit. De ez tényleg változó, így például a Tottenham vendégeként a 9 és 10 éveseknél 3 csapatos 5+1-es rendszerben játszottunk a múlt héten, az U11 pedig játszott már kisebb és nagyobb létszámban is. Eleinte furcsának találtam, hogy nincs központilag meghatározott létszám és pályaméret az egyes korosztályoknál, viszont nagy előnynek látom most azt, hogy a játékosoknak alkalmazkodniuk kell az adott létszámhoz és pályamérethez, így minden mérkőzésen más kihívással találják szemben magukat.

Az U12-es korosztály már általában nagypályán játszik, bár mivel ez a korcsoport az átmenet a nagypályára lépésnél, így előfordul a kisebb létszám vagy két csapatos rendszer. Így főleg 11 a 11 elleni játszanak, de előfordul 9+1 háromnegyed pályán is. Az U13 és U14 pedig már teljes nagy pályán, 11 a 11 ellen játszik.

Az ellenfeleket tekintve, az utazási idő csökkentése miatt, főként a helyi és környékbeli csapatok mérik össze tudásukat. Ez London esetében rengeteg kiváló mérkőzést jelent, hiszen olyan csapatok játszanak egymás ellen hétről hétre, mint West Ham, Arsenal, Chelsea, Tottenham, Fulham, Charlton, Crystal Palace, Queens Park Rangers, Brentford, Millwall. Ez igazi presztízst és magas színvonalat biztosít, viszont a mérkőzésekre egyáltalán nem nyomja rá a bélyegét az eredménykényszer. Nincs bajnoki rendszer, nem számolják a pontokat, az eredményeket csak a központi online rendszerbe kell feltölteni.

Ahogy korábban említettem, az U15-ös csapat helyzete elég speciális, hiszen ez a korosztály jelenti az átmenetet a Foundation Phase és a Youth Development Phase között, ahol a játékosok már ösztöndíjakat kapnak és részt vesznek az akadémia teljes idős képzési modelljében, azaz az edzések délelőttönként vannak összehangolva az iskolai tanulással. Ez egy nagy szűrőt is jelent a játékosoknak, hiszen itt már tényleg csak a legjobbak kapnak ösztöndíjat. Ez a korosztály versenyeztetésén is meglátszik, hiszen előfordul, hogy az U9-U14 korosztályokkal utazva játssza a meccset, de már egyre többször lép pályára párban az U16-os és U18-as csapatokkal.

U16 és U18

Érdekesség, hogy Angliában egészen eddig a képzési szintig nincs bajnoki rendszer. Ezeknél a korosztályoknál már megjelenik az országos bajnokság, viszont nem az U16-nál, hanem az U18-nál. Szóval itt Angliában még U16-os korosztályban sincs bajnokság, egész egyszerűen ez a korosztály a már bajnokságot játszó U18-al párban játssza hétről hétre barátságos mérkőzéseit. Az eredményeket itt is csak a központi rendszerbe történő kötelező feltöltés miatt tartják számon.

Aztán U18-ban indul az első igazi bajnokság. Ennek lebonyolítása a Premier League égisze alatt történik. Az úgynevezett Professional U18 Development League rendszerét 4 éve vezették be és azóta is érvényben van. A bajnokságban az első és néhány második kategóriás klub vesz részt 12-12 csapatos északi és déli csoportra bontva. Miután oda-vissza játszottak egymással a csapatok a saját csoportjukban, a tabellán elfoglalt helyezés alapján három 8 fős csoportba osztják a csapatokat, ahol még egyszer játszanak egymás ellen a csapatok kialakítva a végső sorrendet.

Ahogy otthon, ennek a bajnokságnak is van másodosztálya és területi bajnokságai is.

U21

Az angol utánpótlás bajnoki rendszer csúcsa, a Premier League előszobája. Lényegében egy zárt bajnokság 24 első kategóriás akadémia számára, ahol a csapatok első és második divízióra vannak osztva. Az első divízió két utolsó csapata kiesik, míg a második divízió első csapata automatikusan, a következő négy helyezett közül pedig még egy rájátszás után feljut. Ebben a bajnokságban az angol labdarúgás legnagyobb reménységei játszanak, akiknek ez a bajnokság az utolsó lépés a Premier Leaugehoz vezető úton. A bajnokság színvonalát emeli, hogy négy idősebb játékos (3 mezőnyjátékos + 1 kapus) visszajátszhat. Így szerepelhetett az elmúlt szezonban ebben a bajnokságban Alex Song, vagy épp a Liverpoolban Bogdán Ádám és Martin Skrtel.